Vízkezelések az épületgépészetben
Még nem érkezett hozzászólás!
Andrásy Zsolt
Vízkezelések az épületgépészetben
Jelen cikk célja, hogy bevezetést nyújtson az épületgépészeti rendszerekben leggyakrabban használatos hőközlő közegekkel, a vízzel és a fagyálló hűtőfolyadékkal kapcsolatos felhasználási területekről és problémáról. A cikkben tisztázásra kerül számos alapvető félreértés, amely gyakran előfordul a témában, mivel sem a gépészek, gépésztervezők, vagy kivitelezők nem túl jártasak a kémia területén. Természetesen ezt nem rójuk fel nekik hibának, jelen írásunkkal segíteni próbáljuk a munkájukat.
A tiszta, színtelen, szagtalan és íztelen vizet, ivóvizet mindenki ismeri. Azonban gépészeti rendszerekben a legritkábban használhatóak fel közvetlenül ezek a vizek. Az épületgépészet terén viszont minden esetben ebből az ivóvíz minőségű vízből kell kiindulnunk, kivéve a manapság egyre felkapottabb szürkevíz felhasználás területét. (Ez egy külön téma, ezzel most nem foglalkozunk.)
Nagyon leegyszerűsítve és a gépészek által a legkevésbé sem szeretett kémiai részletekbe belemenve az ivóvízről a következő dolgokat mondhatjuk el.
Az ivóvíz fizikailag tiszta és lebegő anyagoktól mentes. És akkor rögtön ki is térhetünk ezen a ponton arra, hogy miért van szükség minden vízkezelő gépsoron, bejövő ivóvíz vezetéken egy szűrőre, visszaöblíthető szűrőre? Az ivóvizet a szolgáltatók minden esetben tisztán és lebegőanyagmentesen adják ki a hálózatba. A fent említett szűrők célja csupán a vezetékhálózatból bekerülő apró szennyezések, rozsda, vízkődarabkák eltávolítása. Ezek a szennyeződések jól ülepednek, a szűrőből való eltávolításuk akár automatikus visszamosással is egyszerű dolog. Ezt a konstrukciós tényt figyelembe véve rögtön láthatjuk is, hogy ezek a vízvezetéki szűrők más célra, szennyezett ipari vizek, hűtővizek, fűtési vizek és homokoló kutak kezelésére nem alkalmasak. A szűrők célja az utánuk következő gépegység, csaptelep stb. megóvása a megszorulást, eldugulást okozó szilárd szemcséktől.
Kémiailag az ivóvíz számos komponenst tartalmazhat. Ezekhez a vízművek csak egyetlen egyet adnak hozzá, a fertőtlenítést szolgáló szert, többségében klór alapút. Az ivóvizeink minőségét a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet szabályozza. A vízben oldott sók döntő többsége nátrium, kalcium és magnézium vegyület. Ezeket az összetevőket kationoknak nevezzük. Természetesen jóval kisebb – nyomnyi – mennyiségben több kation is van az ivóvízben, mint például kálium, stroncium, bárium, cink stb.
Anionnak nevezzük a kationokhoz kapcsolódó és azokkal sót alkotó másik részt, konkrétan a klorid, szulfát, nitrát, nitrit, szilikát, karbonát és hidrogén-karbonát ionokat. A sókat tehát minden esetben kationok és anionok alkotják.
Melegítés hatására a kalcium és magnézium sók kicsapódnak a vízből, és nehezen oldható vízkő képződik. Ez a folyamat már 40 °C környékén elindul. Ezért is nem alkalmas közvetlenül az ivóvíz fűtési hálózatok feltöltésére.