Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2015

2015 1-2. szám

Hozzászólások

Víztakarékosság az ivóvíz-előállításban – Magyar ultraszűrő membrántechnológia Oroszországban

Még nem érkezett hozzászólás!

részletek »

Boór András - Eördöghné Dr. Miklós Mária PhD

Víztakarékosság az ivóvíz-előállításban – Magyar ultraszűrő membrántechnológia Oroszországban

Boór András

PhD-hallgató
Pannon Egyetem, Veszprém

Eördöghné Dr. Miklós Mária PhD

egyetemi docens
Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Kar, Mérnöki és Smart Technológiák Intézet, Épületgépész- és Létesítménymérnöki Tanszék

1. Bevezetés

A fenntarthatósággal kapcsolatban az ivóvízkészletek mennyiségének és minőségének védelmét minden fórumon szükséges hangsúlyozni, elősegíteni. Az ivóvízkincs védelmébe a vízfelhasználói kör minden szereplőjének van lehetősége bekapcsolódni, természetesen nem azonos nagyságrendű lehet a ráhatásuk az eredményre. Ezért is fontos kiemelni, ismertté tenni olyan példákat, amikor a vízszolgáltató a maga teljes hatókörével választ ökonómiai és ökológiai szempontból egyaránt fenntartható megoldást.

2. Előzmények

Oroszország a világ legnagyobb országa, amelynek népessége közel 150 millió lakos [1] (2014), ennek többsége nagyvárosokban él. Népességet tekintve 1,5 millió fős lakosságával a negyedik legnagyobb város Jekatyerinburg [2] (2013).

A nagyszámú lakosság ivóvízellátását az állami kézben levő, városi önkormányzat által irányított Vodokanal Jekatyerinburg (magyar megfelelője az FVM Zrt. és FCSM Zrt. együttese lenne) [3] felügyeli, fejleszti és működteti. Az ivóvízbázist a várostól északnyugatra fekvő, mesterséges, felszíni tározó (Volchikhinskoje tározó) környékről összegyűjtött vízhozama képezi. A tározóból a víz részben felszíni, részben pedig föld alatti csőszakaszokon jut el a Nyugati Fővízkezelő Állomás területére. Az itt található 3 x 2 blokk egymást követően, körülbelül húsz évenként épült, a legfiatalabb húsz éves, míg a legidősebb még Sztálin idejéből származik.

A vizet hagyományos homokszűréses technológiával tisztítják, vegyszeres előkezelést, elő- és utóklórozást alkalmazva. Az előállított vízminőség megfelelt a korábban érvényben lévő határértékeknek, de ma már nem teljesíti az ártalmas klórszármazékokkal szembeni új követelményeket, illetve nem olyan minőségű, mint amilyet a mai korszerű technológiákkal el lehet érni. Az ivóvíz-előállítás során számottevő mennyiségű (55 000 m3/nap) technológiai szennyvíz keletkezik a homokszűrők visszamosásából. Ezt a vegyszeres hulladékot kezelés nélkül a teleptől keletre található ülepítő tóba engedték, amely annak túlfolyóján, majd egy patakon keresztül a várost övező és azon keresztül folyó Verkh-Iszetyszkij tározóba, illetve az Iszety folyóba került. A környezetszennyezésért a Vízműre hatalmas bírságot szabtak ki, az állapot semmilyen szempontból nem volt fenntartható.

Nyári időszakban a lakosság vízfogyasztása jelentős mértékben megnőtt, amit a vízmű technológiai korlátai miatt nem tudott fedezni. A nyári pót nyersvízigényt a több mint 200 km-re elterülő Cseljabinszk megyéből nyílt felszínű csatornában történő szállítással biztosították. Ennek során a betáplált vízmennyiségnek csak a 10%-a jutott el a célig. Emellett hatalmas szivattyúzási kapacitást is igényelt, tetemes mennyiségű villamos energiát emésztett fel.

A vízmű a kérdéses problémák megoldására 2006-ban kezdett tárgyalásokat víztisztításban jártas magyar tervező és kivitelező cégekkel. Végül egy olyan telep létrehozása mellett döntöttek, amely nagy hatékonysággal képes ivóvíz minőségűre tisztítani a mosóvizekből és öblítővizekből származó napi összes szennyvíz mennyiséget. Erre a célra a térségben már több sikeres projektet megvalósító magyar Aquinno Kft. és Aquaunion Kft. páros által tervezett technológiát választották, amelyet a vízmű az Aquaunion Kft-vel közösen valósított meg. Az Ultraszűrő és Iszapkezelő állomás néven megépült létesítmény Oroszország legnagyobb membrán technológiával működő ivóvíz tisztítója. A technológia megszünteti a környezetszennyezést, és megoldást jelent a nyári időszakban megnövekedett vízigény kiszolgálására is. További előnye, hogy az 500 000 m3/nap kapacitású telepen működő 40 db ülepítő havi egyszeri lecsapolásakor keletkező iszapot is feldolgozza, vízteleníti és szilárd, szállítható, lerakható formában bocsátja ki.

 

3. A víztisztító telep bemutatása

2008 tavaszán megkezdődtek a terepi munkálatok. Két éven belül elkészült a majdnem focipályányi, 78 x 36 méteres, kétszintes épület (1. ábra). A folyamatos finanszírozás hiánya miatt a kivitelezés kétszer fél évig szünetelt, majd 2013 januárjában elkezdődhetett a telep beüzemelése, amely már az év nyarán ivóvizet termelt. A kivitelezők által vállalt másfél éves próbaüzem a 2014 decemberében ért véget.

1. ábra. Az ultraszűrő állomás épülete, 2014.

 

További részletek lapunk 2015/1-2-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!