Lapszámok

A 238 391 km² területtel rendelkező Románia lakossága közel 20 millió fő. Több európai országhoz hasonlóan, csökken a népesség. A rendszerváltozás után felgyorsult a népességcsökkenés és az elöregedés, mivel a halálozások száma évről-évre meghaladja a születésekét. A népesség csökkenést az 1990-es évektől fokozta a migráció is. Az elvándorlás oka kezdetben a munkanélküliség, a jobb életfeltételek megteremtéséhez szükséges anyagi források biztosítása és az otthon maradtak anyagi támogatása. A román nemzetiségűek elsődleges migrációs célországai Olaszország és Spanyolország – főként a nyelvi hasonlóság miatt –, de mára az EU összes országában nagy számban találhatunk románokat. Ennek és a kivándorlásnak a következménye, hogy az ország lakossága 1,5 millió fővel csökkent az elmúlt másfél évtizedben.

1. A romániai oktatási rendszer

Romániában az oktatást a Nemzeti Oktatási és Tudományos Kutatási Minisztérium koordinálja [1]. A jelenlegi oktatási rendszer némileg eltérő a hazai rendszertől, azaz: óvoda (a 3-5. életkor között), általános iskola 1-4. osztály (a 6-9. életkor között), középiskola (a 10-13. életkor között), elméleti, szakmai és kiegészítő képzés (a 14-16. életkor között), majd egyetemi vagy poszt-líceumi oktatás (a 19. életkor felett).

Léteznek magánkézben lévő oktatási intézmények is, de az állam szigorúan ellenőrzi ezek megfelelő működését. A 2013. évben közel százezren tanultak valamilyen magánkézben lévő oktatási intézményben (2010-ben hatvanezren). A legtöbben, 48 ezren, a gimnázium elvégzése utáni „poszt-líceumokban” (Romániában líceumnak nevezik a gimnáziumot). Óvodákban mintegy húszezren, elemi iskolákban közel hétezren. A középiskolai szinten gimnáziumokban közel 20 ezren tanulnak, a magánkézben lévő intézményekben csak mintegy 2,5 ezren. A legtöbb diákja a Bukaresti magánintézményeknek van (21 ezer), majd Constanca (5,2 ezer), Cluj (4,9 ezer), Iasi (4,5 ezer) és Maramures (4,1 ezer) következik [2].

A felsőoktatási rendszer a rendszerváltást követően Romániában is sokat változott. Liviu Dragomirescu „A felsőoktatás minőségi és mennyiségi elemzése” c. tanulmányában, amelynek mottója „Az igazság is egy szempont” (Florin Colceag) bemutatja a felsőoktatási intézmények számának a változását 1990 és 2005 között [3], amely ebben a rövid időszakban közel megduplázódott (1. ábra). A lakosságszámhoz viszonyított felsőoktatási intézmények száma ilyen növekedés mellett sem éri el a hazai értéket. A folyamatos változást jól illusztrálja, hogy a 2008-ban kiadott kormányhatározatban már csak 56 állami és 28 magán felsőoktatási intézmény szerepel, vagyis a felsőoktatási intézmények koncentrációja irányában jelentős lépést sikerült megtenni.

1. ábra. A felsőoktatási intézmények száma tanévenként

De a változást jól mutatja az egyes felsőoktatási intézményeken belüli strukturális átalakulás is, amely például a karok számának nagymértékű megnövekedését eredményezte. A vizsgált rövid időszak alatt a karok száma a háromszorosára nőtt (2. ábra). (Csak érdekességképpen: az előző cikkekben bemutatott németországi és olaszországi felsőoktatást éppen a karok megszüntetése jellemzi).

2. ábra. A karok száma a felsőoktatásban

2. Műszaki felsőoktatás
Azok az intézmények, ahol csak és kizárólag műszaki képzést folytatnak a következők: Bukaresti Politehnica Egyetem, Bukaresti Építőmérnöki Egyetem, Bukaresti Építészeti és Településmérnöki Egyetem, Kolozsvári Műszaki Egyetem, Konstancai Tengerészeti Egyetem (hajóépítés és villamos hajtások), Jászvásári „Gh. Asachi” Műszaki Egyetem, Temesvári „Politehnica” Egyetem, Bukaresti Műszaki-Katonai Akadémia, Konstancai „Mircea cel Batran” Tengerészeti Akadémia (navigáció).

Azok az intézmények, ahol a bölcsészeti, közgazdasági és jogi képzések mellett mérnöki képzést is folytatnak, a következők: Gyulafehérvári „1918. december 1.” Egyetem, Aradi „Aurel Vlaicu” Egyetem, Bákói Egyetem, Nagybányai Északi Egyetem, Brassói „Transilvania” Egyetem, Konstancai „Ovidius” Egyetem, Krajovai Egyetem, Galaci „Alsóduna” Egyetem, Nagyváradi Egyetem, Petrozsényi Egyetem, Pitesti Egyetem, Ploiesti „Kőolaj-Földgáz” Egyetem, Resicai „Eftimie Murgu” Egyetem, Nagyszebeni „Lucian Blaga” Egyetem, Szucsávai „Stefan cel Mare” Egyetem, Targovistei „Valahia” Egyetem, Zsilvásárhelyi „Constantin Brancusi” Egyetem, Marosvásárhelyi „Petru Maior” Egyetem, Bukaresti „Alexandru Ioan Cuza” Rendészeti Akadémia.

A magánintézményekben nem jellemző a mérnökképzés, mégis néhányban találhatunk műszaki menedzser, műszaki informatikus képzést, egy intézményben pedig építész képzést.

A Bukaresti Építőmérnöki Egyetemnek, valamint a Bukaresti Építészeti és Településmérnöki Egyetemnek, korábban a Bukaresti Politehnica Egyetemnek voltak olyan karai, amelyek – az elmúlt évtizedekben a számos szak és szakirány indítása, valamint a nagy hallgatói létszám hatására – kiváltak és már néhány éve önálló egyetemként működnek.

3. Az épületgépészeti felsőoktatás

Romániában a ’90-es évek közepén az épületgépészet önálló szak lett. Korábban az építőmérnöki szaknak volt egy szakiránya és a négy nagy műszaki egyetemen: Bukaresti „Politehnica” (1948-ban indították az épületgépészeti képzést), Jászvásári Műszaki Egyetem (a szakot 1977-ben indították először), Kolozsvári Műszaki Egyetem (1972-ben alapították az Épületgépészeti Tanszéket) és Temesvári „Politehnica” Egyetemen (1977-ben alapították az Épületgépészeti Tanszéket) lehetett ötéves épületgépészeti képzésben részt venni.

További részletek lapunk 2015/7-8-as számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).