Honlapunk alsó tartalma 1360*768 pixel
képernyőfelbontásnál kisebb érték esetén
a görgetősáv használatával érhető el.

Lapszámok

Kérjük válasszon
2015

Eördöghné Dr. Miklós Mária PhD

Az épületgépészet felsőfokú oktatása Szlovákiában

Eördöghné Dr. Miklós Mária PhD

egyetemi docens
Pécsi Tudományegyetem, Műszaki és Informatikai Kar, Mérnöki és Smart Technológiák Intézet, Épületgépész- és Létesítménymérnöki Tanszék

Szlovákia (hivatalos hosszabb megnevezése Szlovák Köztársaság) Magyarország északi szomszédja a Kárpát-medencében. Területe 49 036 km2, lakóinak száma 5,43 millió. A mai szlovák állam 1993. január 1-én jött létre Csehszlovákia két részre osztásával. 

Szlovákia gazdasági fejlődését a történelmi változások erősen befolyásolták: Csehszlovákia tagállamaként a korábban jellemző mezőgazdasági termelés mellett a preferált keleti kapcsolatokra épülő nehézipar jelentősen fejlődött. A rendszerváltást követően ezek a magas energia- és nyersanyagigényű ágazatok visszaestek, a tőkebeáramlást segítő gazdasági szabályozás bevezetése után azonban a meglevő iparitermelési kultúra kedvező alapot nyújtott főleg a járműgyártó vállalatok megtelepedéséhez. Ma a világon Szlovákiában a legmagasabb az egy főre jutó újonnan legyártott autók száma (171 autó/1000 fő). Az ipari termelés két központ köré csoportosul, ezek a főváros, Pozsony1 (Bratislava) és a keleti országrészben található Kassa (Košice). Az autógyártás mellett kiemelkedik még a gépipar, vegyipar és a faipar.

A déli, síkvidéki régiók kedvező természeti-földrajzi adottságai ellenére – az ország 39,5%-a mezőgazdasági terület – a mezőgazdasági termelés súlya mára lecsökkent, az aktív lakosságnak mindössze a 4,9%-a dolgozik ebben az ágazatban. A korábbi hagyományokra épülve a mezőgazdasághoz kapcsolható felsőfokú képzés azonban ma is számottevő, bár csökkenő tendenciát mutat.

A szlovákiai oktatási rendszer

Szlovákiában a gyerekek 6 éves korukban válnak iskolakötelessé, de az iskolába lépés – hasonlóan a magyarországi viszonyokhoz – rugalmasan, 6-7 éves korban történik. A tankötelezettség időtartama 10 év, ezt a diákok az alap- és középiskolákban teljesíthetik. A szlovákiai oktatási rendszerben megjelennek az állami/nyilvános, egyházi és magán oktatási intézmények az alap-, közép- és a felsőoktatás területén is. Mind a háromféle működtetésű iskolatípust az állami tanfelügyelet szigorúan ellenőrzi, és az állami tantervtől történő eltérést az állami/nyilvános és a magán iskolákban a normatív támogatás csökkentésével szankcionálja.

A felsőoktatásban a magánintézmények megjelenését az 1990-ben megjelent új felsőoktatási törvény tette lehetővé. Akkor 13 főiskola/egyetem működött Szlovákiában, mára a számuk: 20 nyilvános, 13 magán és 3 állami oktatási intézmény. Az utóbbi három katonai, rendvédelmi, illetve egészségügyi képzési területen végzi a tevékenységét. Fentieken kívül található még Szlovákiában öt külföldi felsőoktatási intézmény, ezek közül négynek a központja Csehországban, egynek Németországban található. A 13 magánműködtetésű felsőoktatási intézmény közül egy sem tartozik a műszaki képzési területhez.

A felsőoktatásba bejutás alapja a középiskolai érettségi, emellett egyes oktatási intézmények további elvárásokhoz is kötik a felvételt, de ilyen feltételeket nem minden felsőoktatási intézmény támaszt. Általánosságban a középiskolákban elért eredményekről beadott bizonyítványok, versenyeredmények, oklevelek pontozása alapján egy sorrendet állapítanak meg egy adott intézménybe jelentkező diákok között, és az intézmény által meghatározott ponthatár fölött értékelt jelentkezők nyernek felvételt.

A felsőoktatási intézménynek joga van nyilatkozatot kérni a jelentkezőktől arra vonatkozóan, hogy beiratkozik-e az adott intézmény oktatására az aktuális tanévben. A jelentkező köteles ezt az információt az akadémiai év kezdetéig megküldeni az oktatási intézménynek. Amennyiben nem nyilatkozik, úgy elveszti a jogát az adott intézményben a képzésben való részvételre, és az intézmény „várólistáján” a következő, addig felvételt nem nyert diák tanulhat.

2013-ban a frissen érettségizettek 60%-a tanult tovább a szlovákiai felsőoktatásban, és ez az arány csökken, emelkedik az egyetemi/főiskolai tanulmányok végzéséért külföldre járó diákok aránya. Az elsődleges célpont Csehország. Míg 2003-ban az összes szlovákiai hallgató 3,5%-a tanult Csehországban, 2013-ban már a 6,4%-uk. Emellett a szlovákiai felsőoktatás hallgatószám-kapacitása 33%-ban kihasználatlan. 2013-ban a felkínált képzési helyek száma meghaladta a felsőoktatásba jelentkezők létszámát.

A teljes lakosságon belül a felsőoktatásban tanulók aránya közel azonos Szlovákiában (3,93%) és Magyarországon (3,85%). A hallgatók megoszlása az egyes képzési területeken azonban jelentős eltérést mutat (1. táblázat), például a műszaki tudományok területén 80%-kal magasabb a hallgatók részaránya Szlovákiában, mint Magyarországon. 

1. táblázat. A felsőoktatásban tanulók megoszlása az egyes képzési területek között Szlovákiában és Magyarországon

 

A műszaki felsőoktatásban tanulók között a lányok aránya Szlovákiában 2014-ben 29,1% volt. Összehasonlításképpen a Széchenyi István Egyetem Műszaki Tudományi Karán a hallgatónők aránya 17,75%. 

2014-ben Szlovákiában a hallgatók 27%-a tanult levelező formában. A levelező képzés időtartama hosszabb a nappalisnál, általában négy év azokon a szakokon, ahol a nappali képzés három éves. 2013 szeptemberétől csökkent a levelező tagozaton is elvégezhető képzések száma.

 

A szlovákiai műszaki felsőoktatás

Szlovákiában hét egyetemen folyik műszaki irányultságú képzés: Pozsonyban, Kassán, Zólyomban (Zvolen), Zsolnán (Žilina), Nyitrán (Nitra), Trencsénben (Trenčín), Eperjesen (Prešov), utóbbi a kassai egyetem kihelyezett kara. Közülük a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem a második legnépesebb az összes szlovákiai egyetem sorában, a Kassai Műszaki Egyetem pedig a második legtöbb hallgatóval rendelkező műszaki egyetem.

A műszaki felsőoktatás Szlovákiában is a bolognai rendszer szerint szerveződik, de a képzések elnevezése, a végzettség után használatos címek kis mértékben eltérnek a magyarországitól. A BSc fokozatot műszaki területen a felsőfokú képzés 1. fokozatának nevezik, az MSc-t a 2., a doktori képzést pedig a 3. fokozatnak. Itt érdemes megemlíteni, hogy Pozsonyban önálló épületgépészeti doktori iskola is működik. A könnyebb követhetőség érdekében a továbbiakban a Magyarországon megszokott elnevezéseket használom (BSc, MSc, doktori/PhD képzés).

A műszaki felsőoktatást sikeresen abszolváló hallgatók által megszerezhető titulusok kismértékben szintén eltérnek a magyarországitól: az 1., BSc fokozat elvégzése után „bakalár”, a 2., MSc fokozat teljesítése után mérnök – Ing. titulust szereznek a műszaki területen végzettek. Egyéb képzési területen a felsőoktatás második fokozatával szerezhető „kisdoktori” titulus utal a tudományágra is, például jogi – JuDr, pedagógiai – PaeDr, teológiai – ThDr stb. Az orvosi szakterületeket itt külön is jelzik a címben: MUDr – általános orvosi, MDDr – fogorvosi stb. A 3. fokozat, a doktori képzés után tüntethető fel általánosan a névben a PhD, illetve művészeti ágakban az ArtD titulusjelzés.

 


1 A Magyarországgal részben közös történelemi múlt okán, a jobb követhetőség érdekében a helységneveket magyarul is megadom.

 

További részletek lapunk 2015/9-es számának nyomtatott változatában található, illetve a teljes cikk pdf-formátumban is rendelkezésre áll (regisztráltaknak havonta egy alkalommal, előfizetőknek korlátlanul).

A teljes cikk letöltéséhez jelentkezzen be!